Helge élete
Helmeczi Hédi - www.kontextus.hu 2005.06.06. 14:39
A Kontextus intenetes oldalán megjenent cikk a darabról.
Csak bátran!
A Helge élete a Bárka Színházban
Nehezen átlátható térrel indít a Helge élete. Négy kisszínpadot számlálok össze, kettő kétoldalt, a csúnyácska fekete nejloncsík-függönyök mögött rejtőzik. A díszlet a jelmezekkel együtt (és néhány ponton a koreográfia is) végig zavarni fog, nehezen nyelem le miattuk az előadást, de a darab, a rendező és a színészek váratlan minőséget produkálnak, s ez viszont érdekel. Czajlik József, a rendező, aki Komáromból szerződött ide, valamint Mezei Kinga, Szorcsik Kriszta és Nagypál Gábor, akik Újvidékről érkeztek, most itt, Pesten, csinálnak közösen színházat. Más az íze ennek a színháznak, mint a trendi pestinek, más színházi nyelvet beszélnek, de ez jó, nekem azt sugallja, hogy megőrizték autonómiájukat, nem hagyták maguk mögött nyomtalanul azt a másféle hagyományt, amely felől érkeztek.
Abszurd színházat csinálnak, elidegenített színészi játékkal, de ne a keményre fagyott abszurdra tessék gondolni, hanem annak egy táncos-énekes, érzelmesebb, szertelenebb, játékosabb fajtájára. Igaz, túl vagyunk az emberiség elpusztulásán, de egy tapír (Ollé Erik) és egy őz (Varga Anikó) az Istenasszonytól rendel egy embert, mert mozizni akar. Sibylle Bergnek, a szerzőnek nem az a fontos, hogy miért pusztult ki az emberiség: kipusztult és kész. Minden ember tisztában van vele ezen a világon, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Bergnek az a fontos, hogy az ezután következő moralitásjáték helyzetét előkészítse. Helgét és barátnőjét - egyszóval az emberi faj reprezentánsait - legfontosabb meghatározójukkal, a félelmükkel, szorongásukkal együtt ábrázolja, ezek olyanok, mint a személyi követők, jóbarátok, ikertestvérek egyszerre, és el is játsszák őket, természetesen külön-külön színész (Seress Zoltán és a teljesen felismerhetetlen, parókával, szemüveggel elmaszkírozott, túlrajzolt mozgású Mezei Kinga). A középkori moralitásokban azért folyt a harc, hogy az ember lelke a pokolba vagy a mennybe kerülhessen, itt azonban az dől el, hogy egyáltalán élnek-e, miközben közelednek az apokalipszishez.
Hát: nem. Ez nem élet. Először is, tulajdonképpen csak Tapír és Tapírné rendelte meg Helgét unaloműzőnek, másrészt meg ezt a nagy szemű, riadt fiúcskát (Nagypál Gábort) látványosan ugráltatja, rángatja a Szorongás (Seress Zoltán). Seress, akinek kivételesen jó jelmez készült, és testhezálló neki ez az intrikus figura, szinte pezseg ebben a szerepben. Nagypállal együtt alkotott duettjük a legjobb az előadásban. Az erőviszonyok első pillanattól kezdve nyilvánvalók köztük. Seress begurít két biliárdgolyót a még pólyás Helge elé. Egy: élettől való félelem, kettő: haláltól való félelem. Seress győzött. Felsorolja a legjobb kuncsaftjait, a nagy talentumokat, Beethovent, Chopint, és elégedetlen Helgével, aki csak egy kis pr-menedzser, nem nagy ellenfél. Magabiztos és fölényes, úgy siklik egyik színpadról a másikra, mint egy kígyó. Helgének pedig, hát istenem, közhelyes kis életében csak egy pillanatig lesz más a főszereplő, mint a saját szorongása, amikor szerelmes lesz. Az se tart sokáig, csak addig, amíg Tina (Szorcsik Kriszta) terhes nem lesz. Helgének annyi, ez már az elején borítékolva volt, a végén mégis meghökkenünk, amikor a halálos ágyán üvölt, hogy még szeretne nagyokat dugni.
Ha részletesebben elemezném az előadást, megemlítenék a csúf díszlet / jelmez mellett még más esetlegességet is, de ez nem az a hely, tehát azzal zárom inkább, hogy szeretem Czajlik színházát. Világos, mint egy példabeszéd, tiszta emberi szándékokat, romlatlanságot és megkérdőjelezhetetlen emberi minőséget látok benne. És semmi behízelgő trendiséget. (Azért néha megkísért a gondolat, hogy esetleg ebben az utóbbiban nem lehetne egy kissé megalkudni és az autonómia megőrzése – és talán az elzárkózás - felől kinyitni, és párbeszédet kezdeni annak a városnak a színházi nyelvével, ahol az előadás készül?)
Helmeczi Hédi
Sybille Berg: Helge élete
Bárka Színház
Szereplők: Nagypál Gábor, Kardos Róbert, Spolarics Andrea, Varjú Olga, Mezei Kinga, Szorcsik Kriszta, Ollé Erik
Fordította: Szilágyi Mária
Díszlet, jelmez: Gadus Erika m.v.
Mozgás: Gyevi-Bíró Eszter m.v.
Zene: Monori András m.v.
Dramaturg: Gyarmati Kata
Rendező: Czajlik József
|