Dalok, sorsok, történelem „Lenyűgöző volt, minden elképzelhető örömöt ígérő – sajátos, valószínűtlen intenzitással. Szédültem tőle, csakúgy, mint szerelmesei, akiket egymás elől dugdostam, vagy lakásának különböző szobáiban rejtegettem” – írja Marlene Dietrich könyvében barátnőjéről, Edit Piafról. Róluk, az ő valós és képzeletbeli sorsukról szól a Móricz Zsigmond Színház új zenés játéka, a Kék veréb. Edit és Marlene külön-külön is rendkívül izgalmas élettörténete Pam Gems regénye, s főképpen színműve óta szó szerint reflektorfénybe került. E két, egyébként homlokegyenest eltérő alkatú nő pályája Edit és Jacques Pils 1952-es esküvőjén ölelkezik össze: Dietrich volt Piaf házassági tanúja. A nyíregyházi bemutató a műsorfüzet tanúsága szerint naplórészletek, eredeti írások és memoárok alapján készült: a túlvilági jelenetek keretei közé helyezett képekben elevenedik meg a két szuverén énekesi-színészi pálya. A Kék veréb arra a fikcióra épül, hogy a slágerek kronológiájára felfűzhető azok előadóinak élettörténete. Azaz: mintha az egyes dalok az életrajz illusztrációi lennének. Ezt az elképzelést támogatják Edit és Marlene memoárjai, s az általuk így is gerjesztett legendárium eleven részét képezte az életfordulatok s az előadott sanzonok egymást kifejező azonossága. (Piafnak, persze több világhírű dal jutott osztályrészül, mint Dietrichnek, jóllehet önpusztító életmódja miatt 1963-ban, negyvennyolc évesen érte utol a halál, míg barátnője 1992-ben, kilencvenegy esztendősen hunyt el…) Tucker András rendezése (díszlet és jelmez: Pető Beatrix, dramaturg: Kovács Kristóf) a dalokra összpontosít, de a köztes jeleneteket is ügyesen adagolja. Sőt némely ponton, mint a Milord, illetve a Padam, padam című számok estében a katartikus drámaiság közelébe jut. Köszönhető ez természetesen a ragyogó színészi alakításoknak. Horváth Margit Edit, Varjú Olga Marlene alakjába bújik: egyikük sem törekszik arra, hogy fizikailag hasonlítson a megidézettekre. Horváth Margit kiváló hangadottságait kamatoztatva sokszínűen formálja meg Piafot, míg Varjú Olga visszafogott módon teremti meg Dietrich figuráját. (Mindkettejüknek jut néhány forró pillanat, amikor a nézőt valami borzongással teli élmény keríti hatalmába: megszületik olyankor a színházi csoda…) Nem kevés szerepe van ebben Puskás Tivadarnak: egyedül játssza el az összes férfit, aki feltűnt a két nő életében. (Tudjuk, hogy Marlene Hitler hatalomra jutása után elhagyta Németországot, s 1939-től amerikai állampolgár lett; 1943-45-ben az amerikai hadsereg frontszínházaiban lépett fel, így az előadás is érzékelteti a történelmi események jellemformáló hatását…) A Kék veréb emlékezetes előadás: a Kazár Pál zenei részvételével megoldott a MŰvész Stúdió intim terében erőteljes hatásokat közvetítve három színésznek ad alkalmat arra, hogy ismert, s immár klasszikusnak mondható világslágerek segítségével, ragyogó előadásban megidézzék a választott művészeket, s rajtuk keresztül a történelmet is. (Talán nem ártott volna legalább egy-egy dalt franciául, illetve németül előadni…) A bemutató így is feledhetetlen, méltó arra, hogy a „zenés műfajnak” újabb híveket szerezzen.