A hét embere: Varjú Olga színésznő

Szürke műanyag fóliával bevont falak a nézőtéren, kietlen színpad, rajta négy színész, három férfi és egy nő. Lovinescu: Az élet és a halál játéka a hamusivatagban című darabjában - aminek országos ősbemutatóját 1984. május 18-án tartották Nyíregyházán - mutatkozott be Varjú Olga a Móricz Zsigmond Színházban.

- Akkor még főiskolás voltam... - gondol vissza a régi-régi előadásra. - Már nem is nagyon tudom felidézni... A következő évadban pedig ideszerződtem. Azaz szerződtünk, egy végzős főiskolás osztály.

- Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

- Az első öt év maga volt a csoda! Folyton dolgoztunk, mással sem törődtünk csak azzal, hogyan tehetjük jobbá az előadásokat. Mi, akkori fiatalok megtaláltuk a helyünket. A mai fiatalok nem tudom mit éreznek. Minden olyan ... reménytelen. A régi dolgok már nem működnek, de nincs helyettük új, és ez elviselhetetlen feszültséget okoz. Szerintem a világ olyan, amilyenek mi vagyunk benne. Sokat töprengek azon, mi a dolgom. Hogy mutogasssam magam a színpadon? Nem! Nelem a közönség előtt kell járnom: megmutatni én milyennek szeretném latni a világot. Nekem a színpadon nem kapnom kell, hanem adnom...

Volt egy időszak, amikor Varjú Olga hiányzott a nyíregyházi társulatból.

- Igen. Három évet a kaposvári, kettőt a miskolci színházban töltöttem. Aztán Verebes István visszahívott Nyíregyházára. Töprengtem, hogy vajon miért kell nekem ide visszatérnem... Végül megértettem, hogy nekem itt még dolgom van. Jól vagyok itt. Ez az érzés nem a helytől függ,hanem attól, hogyan reagál a közönség. Azt kapom vissza, amit nyújtani tudok.

Aligha véletlen, hogy a nyíregyházi színésznőt ebben az évadban a közönség szavazatai alapján az ország huszonöt legnépszerűbb művésze közé sorolták. Az évadzárón több elismerést is kapott, közöttük Nyíregyháza Nívó-díját.

- Örül a sikernek?

- Természetesen, bár úgy érzem, hogy a képességeimhez mértem alulteljesítek. Úgy hiszem, ez az elismerés elsősorban a lényemnek szól és nem a színésznőnek. Annak az attitűdnek hogy élni, gondolkodni, játszani próbálok.

- Mit tart pályefutása csúcspontjának?

- Nagyon sok szerepet szerettem. Violát a Vízkeresztből, a Cselédeket, a Júlia kisasszonyt, Mását a Három nővérből, a Johannát... És Micimackót, amit 15 éve játszottunk a művelődési házban. De biztosan tudom, hogy a csúcsot még nem értem el. Hogy elérjem. azért még nagyon sokat kell és szeretnék is tenni.